14. Rész -Párizsi út, meglepetéssel-

Kedves Olvasók! Nem is tudom, hol kezdjem először is, imádunk titeket, nem csak azért mert olvassátok a blogunkat, hanem azért is mert múltkor Nóri-val kíváncsiságból megnéztük a részeket és boldogan tapasztaltuk van olyan ahol öt azaz öt tetszik van!! Tudom kevésnek tűnik, de nekünk mindennél többet jelent! Á kicsit sem nézhettek hülyének, mert hirtelen elkezdtünk sikítozni a helyi könyvtárban!! Bármelyik részhez kommentelhettek bátran, jöhet hideg-meleg! A részről: szerintem ebben a részben olyan fog történni amire nem is számítottatok sőt még én sem gondoltam volna, hogy ez lesz, de véleményem szerint Nóri nagyon jól kitalálta! De nem húzom tovább az időt, jó olvasást! Ui: Elnézést, ha nem lett jó vagy túl rövid!! 

Puszil: Cintia ~

----------

*Gina szemszöge*

-Mi a baj?-kérdeztem a mellettem ülő Harry-től aki az előbb úgy rontott be a szobámba, mintha valaki üldözné. -Semmi.-sziszegte a fogain keresztül. -Ugyan már? Ismerlek! Szóval mi a baj?-igazából nem értem mi ez a hangulat változás, eddig jó kedve volt. -Nem érdekes! Mit csinálsz?-próbálta elterelni a témát....nagyon bénán. -Dehogy is nem érdekes! Nem hiába húztad fel magadat ennyire! Néhány perccel ezelőtt majd' kitépted az ajtót a helyéről! Utoljára kérdezem szépen és kedvesen mi a bajod?-emeltem fel a hangomat, de a végét már csöndbe mondtam, nem tehetek róla, hogy felidegesít. -Louis.-válaszolt egyszerűen, most össze zavarodtam, hogy jön ide Louis? -Mi van Louis-val?-értetlenkedtem. -Ő a bajom!-szorult ökölbe a keze. -De miért? Mit csinált? Mondott valamit?-még mindig nem értem. -Tudod amikor nem vettük fel a telefont-erre a kijelentésre muszáj volt mosolyognom-akkor ugye másnap kérdőre vont, hogy mi mit csináltunk-igen, hát erre emlékszem-na mindegy az a lényeg, hogy újra elkezdte és annyira felidegesít- itt abba hagyta, mivel felkeltem az eddigi helyemről, ennyi elég volt, azonnal elindultam Louis szobája felé, nehogy már ő döntse el mit csináljunk foglalkozzon csak a kis Eleanor-ával. Louis szobájába kopogás nélkül rontottam be. -Gina! Mi újság? Még nem is tudtunk beszélgetni! Milyen volt Hawaii-on?-mosolygott rám s megakart ölelni de eltoltam. -Louis nem a saját dolgaiddal kéne foglalkoznod? Nem Harry-vel és velem! Nem tök mindegy neked, hogy mit

csináltunk aznap este vagy mit nem?! Semmi közöd nincs hozzá az ég egy adta világon! Szerintem én sem kérlek számon, hogy éppen hol vagy Eleanor-ral vagy amikor itt alszik akkor mit csináltok! Jó lenne leszállni rólunk és ha annyira tudni akarod, igen lefeküdtem Harry-vel, nem is bántam meg, azt is tudni akarod milyen volt hát k***a jó! Törődj a magad dolgával Louis!-kiabáltam vele majd válaszát meg sem várva mentem ki a szobájából, ajtaját pedig úgy becsaptam, hogy az egész házban hallották. Lehet, hogy megbántottam, de nagyon nem érdekel, végül is ő csinálta magának!

*Louis szemszöge*

A francba! Ez nem lehet igaz! Gondolhattam volna, hogy Harry elmondja Ginának, hogy rákérdeztem mit csináltak akkor este. Most meg megint én vagyok a rossz csak mert érdekelt, hogy megtörtént-e?! Én nem akartam rosszat Ginának, de még mindig féltem(!)... 

*Liam szemszöge*

Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el. Dani-val ma repülünk Párizs-ba a szerelem városába. Alig várom, hogy ott legyünk. A kapcsolatunk Per-fect (gondolom tudjátok miért így írtam ;)). Nagyon rég éreztem így egy lány iránt de úgy érzem Danielle az igazi.... Most a lakásához tartok, hogy együtt menjünk a reptérre, Istenem, ha már arra gondolok elkezd a gyomrom görcsölni. Nagyon, nagyon izgulok mi lesz ha....? Ilyenekre nem szabad gondolom, pozitívan kell gondolkoznom és remélem minden úgy lesz ahogyan elképzeltem. Kiszálltam a kocsiból majd az ajtajához mentem, csöngettem majd vártam, hogy ajtót nyissanak. -Szia!-ugrott a nyakamba Dani. -Szia! Készen vagy?-kérdeztem mosolyogva. -Persze mehetünk!-mosolygott vissza rám, úr Isten és meg fogom kérdezni! Miután bepakoltuk a bőröndjeit indultunk is a reptérre. Ahogy közeledünk a reptér felé s Párizs felé kezdek egyre idegesebb lenni, ha ez lehetséges... 

*Danielle szemszöge*

Végre megérkeztünk Párizs-ba. A repülő út nagyon jó volt szinte mind végig a felhőket bámultam,

csodaszép látvány volt. Annyira örülök, hogy eljöttünk Párizs-ba, viszont az egy kicsit aggaszt, hogy Liam-nek mintha máshol járnának a gondolatai s kicsit feszült is. De miért? Szakítani akar velem? Nem hiszem vagyis remélem én nagyon szeretem őt és nem tudnám már elképzelni nélküle az életemet. De ő is ugyan úgy szeret mint én őt? -Ugye tudod, hogy szeretlek?-mintha olvasna a gondolataimban. -Én is szeretlek!-mosolyogtam rá. -Mit szólnál, ha lepakoltunk a hotelbe akkor elmennénk az Eiffel-toronyhoz? Amúgy is itt este van most a legszebb!-kérdezte. -Igazából reméltem, hogy elmegyünk!-egyeztem bele majd összekulcsolta kezünket s elindultunk a hotel felé. Megnyugodtam, ezek szerint szeret és nem akar szakítani, de akkor miért ilyen feszült(?)...

*Liam szemszöge*

*Eiffel-torony tetején*

Danielle éppen a kilátásban gyönyörködik, de én most arra tudok a legkevésbé koncentrálni, úgy

döntöttem itt az ideje, még egyszer ellenőriztem, hogy a zsebemben van-e doboz.... -Figyelj Danielle-erre a lány felém kapta fejét s kíváncsian szemlélt gyönyörű szemeivel. Most vagy soha!-Tudom nem rég óta vagyunk együtt, de nekem ez volt életem legszebb időszaka. Melletted nem kell megjátszanom magamat, melletted önmagam lehetek, melletted boldog vagyok! Veled eltudom képzelni az életemet, azt, hogy családot alapítunk! Teljes szívemből szeretlek! Imádlak azért,mert kedves vagy, okos, neked vannak a világ leggyönyörűbb szemei és még sorolhatnám, nem félsz semmitől, és remélem attól sem ijedsz meg, ha azt kérdezem, hogy.....lennél-e Mrs.Payne!-ezzel a mondattal elő veszem az eddig zsebemben lévő szív alakú dobozt s fél térdre ereszkedek majd felteszem a nagy kérdést-Danielle Claire Peazer hozzám jönnél feleségül?